A szeles napokon remekül megfigyelhető a nagyobb testű madarak repülésének módjai. A hagyományos szárnycsapkodásos repülés mellett ugyanis ilyenkor a madarak sokszor szembefordulnak a széllel és szárnycsapás nélkül is mozdulatlanul állnak a levegőben.
Vörös vércse (Fotó: Máté Bence)
Az erős szél ugyanis "fenntartja" őket a levegőben, nekik csak arról kell gondoskodniuk, hogy némi szárnymozdulattal, faroktoll kormányzással igazítsák ki a szél erejéből és irányából adódó különbségeket. Ám ha ezt megteszik akkor akár perceken keresztül is tudnak egy helyben imbolyogni a levegőben. Más alkalmakkor is láthatunk madarakat -leginkább a vörös vércsét- egy helyben "állni" a levegőben, ám ha nincs szél akkor ezt aktív szárnycsapásokkal tudják megtenni. Ilyenkor pont annyit csapnak -és olyan szögben- a szárnyukkal hogy fennmaradjanak a levegőben. Vadászat közben szokták ezt megtenni és ekkor lesik pl. a mezei pockot. Ha meglátják odalent akkor összekapják a szárnyukat és lecsapnak a pocokra.
A siklást is könnyen meg lehet figyelni ebben a szeles időben. Ilyenkor a szárnyukat gyakorlatilag mozdulatlanul tartják és -némi kormányzás mellett- vitetik magukat a széllel.
Forrás: http://www.mme.hu/pedagogia-koernyezeti-neveles/pedagogusoknak/most-lathato-a-termeszetben.html
Magyarországon évek óta megválasztjuk az év madarát, fáját, halát, gombáját és denevérét is.
